"Megyünk nyaralni a Jugoszláv tengerpartra", hangozhatott a szoci rendszerben a családfő szájából, a nyári nyaralás terve. Valóban a mostani Horvátországi tengerpart Tito bácsi Jugoszláviájának egyik égköve volt. A mostani bankjegyünk a sok sok féle közül az első szériák egyike (csak úgy mint Brazíliában, a volt Jugoszláviában is elég sokszor volt váltás a pénz kinézetében, igaz a neve mindig Dínár volt)
A lent látható 1963-as 100 Dínáros előoldalán egy népviseletbe öltözött lány/hölgy/nő/néni van, sajnos a korát nem lehet beazonosítani, csak azt, hogy szegény valamit nagyon néz, üveges szemekkel. A kisebbségekre való tekintettel a pénz neve 4 hivatalos nyelven is rá van írva (szerb, bosnyák, szlovén, macedón).
A hátlapján a festői Dubrovnik látható, ami még máig is nagy turistalátványosság. Nem mondom, nem lehet rossz egy ilyen helyen élni.