Mai alanyunk az Albán Szocialista Köztársaság valutája, a Lek. A bankjegy a kommunista időkből származik, amikor az ország annyira elszigetelődött mindentől, hogy az életszínvonal a béka segge alá süllyedt. Enver Hodzsa az Albán Munkapárt főtitkára törvénybe foglalta, hogy Albánia gazdasági értelemben önellátó, és tiltotta a külső gazdasági segélyek vagy hitelek elfogadását, valamint a vegyesvállalatok alapítását (különösen „burzsoá” vagy „revizionista” féllel). Az alkotmány preambuluma rögzítette azt is, hogy tilos az országban egyházat alapítani. Jól sikerült a politikája, tele építtette az országot bunkerekkel, az esetleges támadások elleni védekezés bástyáiként, ma is rengeteg áll ezekből az országban.

Na, de nézzük ezt a szép 10 Lekes bankjegyet. Előoldalán a szocializmust építő lelkes textilipari szakmunkás hölgy dolgozik serényen.

A hátoldalán pedig Tiranában a Kultúra Palotája előtt önfeledten beszélgető irodistákat és közembereket láthatunk. Bal oldalt azért megjelenik a sarló kalapács kombó. Jobb oldalon a 10-es értékjelzés fölött Naim Frashëri költő látható. Igazából nem értem az okát, hogy miért pont oda került, de biztosan jó ott neki.

Tajvan egy kis sziget a Csendes-óceánon, 161 km-re a Kínai partoktól. 1949-ben ide menekültek a kommunisták elől a Kuomintang csapatai Szun-Jat Szen és Csang-Kaj Sek vezetésével, majd kikiáltották a Kínai Köztársaságot. Ez annyira nem tetszett, és a mai napig sem tetszik a Kínai Népköztársaságnak, konkrétan megszakít minden diplomáciai kapcsolatot azon országokkal, amelyek elismerik a Kínai Köztársaságot. A világon mindössze 23 ország ismeri el hivatalosan Tajvan létjogosultságát.

A pénz egy 100 dolláros (vagy kínaiul 100 jüan) bankjegy, 1987-ből. Előoldalán dr. Szun-Jat Szen, az ország alapítója. Érdekesség, hogy Tajvanon nem volt nyelvreform mint a Kínai Népköztársaságban. A tradícionális kínai karaktereket használják és jobbról balra kell olvasni (speciel ezen a pénzen).

A hátoldalán a Taipeiben található Csung-San épület látható, ami a Szun-Jat Szen emlékközpont egy része. A komplexum 13000 négyzetméteres, és érdekessége, hogy több mint 400, kézzel készült lampion van benne.

Eritrea, a kis kelet-afrikai ország, a világ egyik legszegényebb országa. 1993-ig Etiópia része volt, azóta független, bár sok előnye nem származott belőle. Pénzneme a Nakfa amit 1997-ben vezettek be az Etióp Birr helyett (Nakfa egy város Eritreában). Fix átváltási árfolyama van, 1 USD = 10 Nakfa. Maga a pénz dizájnja nincs túlgondolva, túlcsicsázva.

Előoldalán balra eritreai katonák heroikus pózban állítják fel az ország zászlaját, középen bennszülött lányok néznek szembe velünk vidáman, balra pedig van függőlegesen két krix-krax, a felső tigrinya az alsó pedig arab nyelven jelenti azt, hogy Nakfa.

Hátoldalán pedig szorgosan tanuló eritreai gyerekek bújják a tankönyveiket, mert nem akarnak segg hülyék maradni.

A Húsvét-szigetek Chile tartománya, a Csendes-Óceán délkeleti részén található pár ezer lakosú kis sziget ahol a híres Moai kőszobrok találhatóak. A Rongo egy polimer bankjegy amit az British American Banknote Company nyomtat. Magát a pénzt (a rajta lévő szöveg szerint) 1 USD-re lehet beváltani, a kibocsátást követő 10 évig. Természetesen a szigeten a Chilei Peso a hivatalos.

Első ránézésre olyan mint egy fesztiválbelépő, nagyon színes, díszes. Előoldalán egy bennszülött, tetovált arcú Rapanui férfi néz farkasszemet a Moai kőszobrokkal. Neki annyira nem érdekes, minden nap láthatja őket.

Hátoldalán a "Madáremberek" szigetének nevezett szigetről egy részlet, ugyancsak egy Rapanui férfi, a bal szélen pedig Makemake a madáristen.

Bissau-Guinea, a volt portugál gyarmat, Afrika egyik legkisebb, a Föld egyik legszegényebb országa, egyharmad Magyarországnyi területtel, egynyolcad Magyarországnyi lakossal. Természetesen itt is, mint Afrika sok országában hatalmas polgárháború tizedelte a lakosságot a "felszabadulásuk" után.

A Peso 1975 és 1997 között volt használatban az országban, 1997 óta a Nyugat-Afrikai Frank (CFA) hivatalos.

A bissau-guineai függetlenségi harc kiemelkedő alakja, az országban már-már legendának számító Samuel L. Jackson hasonmás, Amilcar Cabral látható a pénz első oldalán. Ő is mint sok szabadságharcos, hősi halált halt (szitává lőtték a saját háza előtt) a függetlenségi harcban.

A pénz hátoldalán Augusto Trigo "Apoteose ao Triunfo" című festménye látható, ami a Guinea-Bissau-i Nemzeti Galériában van kiállítva. A festményen az ország lakosai ünneplik a felszabadulásukat, a függetlenségi harc után.

Peruban 1985 és 1991 között volt hivatalos fizetőeszköz az Inti. 6 év alatt sikerült feltornásznia magát egészen az 5 milliós címletig amikor is úgy gondolták, hogy ez így nem mehet tovább, így bevezették a Sol-t mint új pénznemet. Az átváltás durvább volt mint Brazíliában a Cruzeiro és a Real között. 1 000 000 Inti = 1 Sol arányban váltották. A Sol alig inflálódik a bevezetése óta, szóval jól jártak vele.

Ez a szép darab az 500 Inti(s) (többes szám) címletű bankó. Előoldalán az ország címere mellett II. José Gabriel Condorcanquí alias Túpac Amaru (nem, nem a rapper), a spanyol uralom ellen indított indián felkelés vezetője látható. A felkelés 1 évig tartott, de a spanyolok leverték, Túpac Amaru-t és családját Cuzco főterén brutálisan kivégezték. Végig kellett néznie szerencsétlennek ahogy kivégzik a feleségét, fiát, unokáját, őt magát pedig 4 felé szaggatták.

A hátlapon egy hegymászó van amint készül megmászni az Andok hegység egy részét, csak szegénynek a hátán 60 kiló cucc van, így kicsit meggörnyedt. A "Bundesdruckerei" felirat jelzi, hogy a pénzt Németországban nyomták.

Az első afgánit 1925-ben vezették be, amely az afgán rúpia helyébe lépett 1 afgáni = 1,1 rúpia arányban, 1936-tól az afgáni árfolyamát 1 indiai rúpia = 3,65 afgáni szinten rögzítették, majd 1947-ben 1 indiai rúpia = 13,44 afgáni lett az arány. Afganisztán amerikai megszállásáig a a különféle hadurak, politikai pártok, külföldi hatalmak és pénzhamisítók mind saját afgánit gyártottak mindenféle rendszer vagy például a sorszámok figyelembe vétele nélkül. Miután 1996 decemberében a tálibok szerezték meg az ország irányítását, a központi bank új tálib vezetője a bankjegyek nagy részét (mintegy 100 billió afgáni névértékben) értéktelennek nyilvánította, valamint felmondta a szerződést a bankjegyeket 1992 óta nyomtató orosz céggel. A céget ugyanis meggyanúsították, hogy bankjegyeket szállít az ország északi részére visszaszorult bukott elnöknek. Ebben az időben 1 amerikai dollár mintegy 21 000 afgánit ért. Ezután az Északi Szövetség hozott forgalomba Oroszországban nyomtatott pénzeket, ezeket névértékük feléért árulták a kabuli piacon. 2000-ben 6400 afgánit adtak egy dollárért, 2002-ben már 43 000-t.
2003. január 2-án – egy három hónapos átmeneti időszak után – az új afgáni lett a törvényes fizetőeszköz. 1 új afgáni 1000 régit ért, valamint 1 dollár 43 új afgánit. A bevont pénz névértéke 15 billió régi afgánit tett ki, ami a Tálib uralom és a háború alatti féktelen pénznyomtatás következménye volt. Kezdeti leértékelődés után erősödésnek indult a dollárral szemben az új afgán valuta, ezzel egyidejűleg az infláció is nőtt. Ennek oka a lakosság megnövekedett bizalama a valuta iránt, újra a kereskedelem és gazdaság, valamint a megtakarítások eszköze lett (a dollár és a pakisztáni rúpia mellett). Mostanra viszonylagos stabilitás jellemzi az afgáni árfolyamát, a mindennapi életben elfogadottsága egyre nő, a hatóságok célja a további népszerűsítés.

(Forrás: Wikipédia, nagyon érdekesnek találtam, ezért másoltam be, jobb mint ha ideokádtam volna megint valami baromságot)

Mai darabunk egy 10000-es címlet a tálib időkből. Előoldalán a több mint 600 éves heráti nagymecset egy részlete látható.

Hátoldalán pedig a 11. századi település Lashkar Gar (régebbi nevén Bost) városkapujának maradványai láthatók.

Malawi egy kis ország Dél-Kelet Afrikában a Nyasza-tónál. Az ország régi neve Nyaszaföld. Pénzneme a Kwacha ami csicseva nyelven hajnalt jelent, tehát lentebb egy 5 Hajnalos bankjegy látható. A Kwacha 1971-ben váltotta le az addig hivatalos Malawi Fontot. 2012-ben egy pénzreform keretében leértékelték az árfolyamát 1 USD = 250 Kwacha arányban, tehát kb. a Forinttal egyenértékű az árfolyam.

A bankjegy előoldalán John Chilembwe látható, aki egy baptista lelkipásztor volt, és egyben az 1915-ben kirobbant lázadás vezetője amit a brit uralom ellen szerveztek. Sajnos a felkelést a britek még abban az évben leverték. Miután Chilembwe látta, hogy a felkelést leverik, megpróbált elmenekülni Mozambikba (akkoriban Portugál Kelet-Afrika), de sajnos a határon lepuffantották. Az ország 1964-ig brit uralom alatt maradt.

A hátoldalon falusiak gabonát őrölnek és szitálnak át, hagyományos módon. A felirat szerint "Food security", erről bővebben itt: http://www.foodsecurityportal.org/malawi

"Megyünk nyaralni a Jugoszláv tengerpartra", hangozhatott a szoci rendszerben a családfő szájából, a nyári nyaralás terve. Valóban a mostani Horvátországi tengerpart Tito bácsi Jugoszláviájának egyik égköve volt. A mostani bankjegyünk a sok sok féle közül az első szériák egyike (csak úgy mint Brazíliában, a volt Jugoszláviában is elég sokszor volt váltás a pénz kinézetében, igaz a neve mindig Dínár volt)

A lent látható 1963-as 100 Dínáros előoldalán egy népviseletbe öltözött lány/hölgy/nő/néni van, sajnos a korát nem lehet beazonosítani, csak azt, hogy szegény valamit nagyon néz, üveges szemekkel. A kisebbségekre való tekintettel a pénz neve 4 hivatalos nyelven is rá van írva (szerb, bosnyák, szlovén, macedón).

A hátlapján a festői Dubrovnik látható, ami még máig is nagy turistalátványosság. Nem mondom, nem lehet rossz egy ilyen helyen élni.